agyarok

Van itt egy kutatás leírása, ami szerint a világ kedvenc étele a tészta. Magyarországon még mindig a kirántott hús és a húsleves a menő? Vagy a palacsinta? És mi van, ha csak a tipikus magyar kajákat vesszük? Akkor mi a kedvencünk? 

Legyen itt egy semennyire sem reprezentatív felmérés! Kérlek titeket/önöket, hogy kommentben írjátok/írják le a kedvenceket. Semmi értelme nincs, tudom, de majd mondjuk tudományosan bebizonyítom, hogy a bajai halászlé a kedvenc, mert azt szeretem a legjobban.

Köszönöm én ezt.

(később majd nyekergek a magyar étkezési szokásokról, de most éhes vagyok.)

"Régi" anyák nosztalgikus mondásai már voltak, most az elmúlt hetek (tényleg hetek, mert az évek nem férnének bele egy blogba sem) néhány ijesztő nevelési vakvágányaiból jön egy pár:

Balaton, öt éves kissrác a szüleivel nyaral. Labdázik, nem hangos, örül. Majd az anyjától igyekszik némi vattacukrot kikunyerálni. Anya: most már csöndesedjél és szavadat ne halljam, nem szórakozni jöttünk! (alig hallhatóan böffen fel a kérdés: akkor miért?)

Háromikres anya tízéves lányának: ne legyél hülye, ha már szép nem vagy! (pff. nincs érv. csak randa szavak tolulnak).

Játszótéri közjáték: kétéves elesik, alig nyafog miatta. Anya: na, remélem tudod, hogy ezzel vége a játszásnak. Megyünk haza, elegem van. (miből? hogy még nem tud biztonságosan állni?)

Mindhárom esetben jól szituált, ún. értelmiségi szülőkről beszélünk. Ijesztő.

Nemoké berágott a közteresekre. Ja, nem, hanem a Tescóra. Azaz a büntetésekre. Na jó, a rendszerre. 

Tegyük fel, hogy kicsit ráállok két kerékkel a fűre, itt a munkahelyemnél. Kedvenc állataim, a hiénák (köztereseknek álcázzák magukat, de ez csak megtévesztés) azonnal megbüntetnek. A büntetésem 30 ezer forint, ami a havi jövedelmem jelentősen nagyobb része, mint...
"1,2 millióra büntették a Tescót egerek és romlott élelmiszer miatt"
Lejárt szavatosságú élelmiszerek, egér és egérszar a pékségnél meg a nemtökmindegyhol? Szóval a Tesco ha úgy vesszük aprópénzért beleszarhat a zsömlémbe.
Remek. De miért is jó az nekünk, magyaroknak, ha megsimogatjuk a kis buksijukat sokadszor, és egy ejnyebejnyés paskolással szemet hunyunk az ilyenek felett?
Segítsetek rájönnöm.

Ui.: Az megvan, hogy egy rosszul megválasztott 12-es karika miatt mennyit kap egy médium? Nem a jogosságokat firtatom, hanem az arányokat...

És apáink, persze. Miket hallottunk a szájukból sokan? Azon kívül ugyanis, hogy a hetvenes-nyolcvanas években egyenjátékokkal, egyenmackóban játszottunk, a szülők előszeretettel szórakoztattak - nyilván a saját szülőktől tanult - nevelési célzatú szónoklatokkal. Ki hallotta a következőket?

Amíg az én házamban élsz és az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit mondok.

Én halálba dolgozom magam, elegem van a cselédségből.

Feláldoztam értetek az életemet.

A lelkemet kiteszem neked, te meg hálátlan vagy.

Etiópiában éheznek, te meg nem eszed meg a kirántott húst.

Ha kimész azon az ajtón, többet ne számíts semmi jóra!

Bezzeg az én időmben...

Mik vannak még?

(természetesen az én anyukám SOHA nem mondott ilyeneket. höhö.)

Van még egy olyan nyelv, amelyikben ilyen elképesztő fordulatok élnek a köztudatban, mint a búg-baszik-ciripel? (Mielőtt leírtam volna ezt, megnéztem a google-ben, hogy nehogy beégjek azzal, hogy csak az én családom használta a kifejezést. Hát nem.)

Meg a lófasz és esti fény vagy más égtájakon: lófasz, esti fénnyel.

Mi van még? 

Igen, ez a nyugalom megzavarására alkalmas bejegyzés, de a kifogásolható szavak szerves részét képezik a magyar nyelvnek és, mint ilyenek, szerethetőek.