agyarok

Borka anyja ijesztő tapasztalatai az újszülött szobán. Anyuka, akit a Való Világ jobban érdekel, mint a szülés és apuka, aki nem hajlandó vizet hozni frissen szült arájának.

2011. február vége, budapesti kórház egyik újszülött szobája. már egy napja kettesben éldegélek a kétnapos lánykával, amikor szobatársat kapok a kicsit zilált anyuka és kedves hajasbabája személyében. kicsit zilált anyuka nem sokat érdeklődött a szüléssel és a gyermekággyal kapcsolatban. már eleve furcsállom, hogy szülés után tangában próbál pihenni, dehát ő tudja, én nyilván nem szólok bele. néhány óra múlva, mikor a fehér kórházi lepedője szenvedélyes piros színt ölt, zavartan kérdezi tőlem:

- te is véreztél szülés után?

értetlenség és sajnálat kavarog bennem... kedvesen magyarázom el neki, hogy mindenki vérzik szülés után, ez természetes, és pár hétig el fog tartani. sajnálom. nincs egy barátja vagy nő családtagja vagy normális orvosa, aki mesélt volna neki a gyermekágyról?? szegényke... és akkor belém hasít a düh és a bazzeg is...könyvek, internet.. mégiscsak volt 9 hónapja felkészülni. egy újszülöttről van szó, aki teljesen kiszolgáltatott, és semminek nem nézett utána. hogy lehet ez?

a kedves szülésznő felhívja a figyelmét, hogy sok-sok liter vizet igyon, kell a pótlás, hogy beinduljon a tejtermelés. újdonsült anyuka nem készült folyadékkal, egy korttyal sem. még poharat sem hozott magával. tényleg nem segíthet neki senki. de ő sem segített magán. fórumok százain megtalálhatta volna, miket vigyen magával a kórházba...ismét kedvesen felajánlok neki ásványvizet, poharat, de továbbra is zavartan elutasítja. hívja a férjét: 

 - kicsim, rengeteg vizet kéne innom, hogy a tej beinduljon a babának, és pisilni se tudtam még, ha nem sikerül 1-2 órán belül, megkatétereznek. (a telefonbeszélgetés előtt tőlem kérdezte meg, mi az a katéterezés..nem tetszett neki, mikor elmeséltem..)

 - honnan a fa**omból szerezzek én szombat délután vizet neked? - szűrődött ki a nem csendes válasz a telefonból.

 - biztos van a kórházban is büfé. kérlek, hozz nekem!

 - ne szivass már, már rég elindultam haza, majd holnap viszek be neked.

ezmiez?? ilyen nincs. van. hogy? nem értem. 

szerencsére néhány órán belül megérkezett kicsit zilált anyuka vízszállítmánya. bízom benne, hogy csak az apukában is dúló hormonok viselkedtek így. mert különben..szegény babácska...

 beesteledett. lefekvés előtti utolsó telefonhívás. kicsit zilált anyuka hívja immáron kellően mámoros apukát. az első kérdés: 

- mesélj már, mi történt a való világban? ki esett ki? 

atyagatyaaaaa, én ezt téééényleg nem hiszem el. most szült és a való világ után érdeklődik. bazzeg. 

kicsit zilált anyuka egyik telefonhívás során sem fogja vissza magát. nem hinném, hogy eszébe jut, hogy kisbabák és pihenésre vágyó anyukák veszik őt körül. kiabál. hangosan panaszkodik minden telefonálónak. idegesít. holnap délelőtt hazamegyek. végre.

igazából nekem is jár a bazdmeg, hogy minek nézem a csillag születiket, de az, hogy az Ördög Nóra komolyan megkérdezte az erdélyi kis mucitól, hogy miért, mi történt június 4-én?, az az igazán bazdmeg mégis.

Natasa a Moszkva téri Il Trenóban romantikázott volna. A pincérnő megoldotta, hogy ne ott tegye.

Napsütés, sok munka után séta és együnk valamit, megérdemeljük. Az Il Treno a Moszkván jó választásnak tűnt. A kerthelyiségben négy néni csivitelt, elég aranyosak voltak, rajtuk kívül még egy pár révedt egymásra szerelmesen, ők is.

Két asztalon foglalt tábla, oda persze nem ülünk. Kedves pincérsrác felveszi a rendelést az italokra, vihogunk, minden jó. A fiúm odahúz a kétszemélyes asztalhoz plusz egy széket, hogy ne kelljen a mocsokba tennem a táskámat. 

Pincérnő jön: elvinném a széket, jöttek vendégek. (semmi kérdés, már nyúl is érte). Annyira meghökkentem, hogy ösztönösen nyúltam a táska felé, de hirtelen eszméltem: Megtennéd, hogy hozol egy másikat? Nem tenném le a földre, nagyon koszos. - Foglaltak az asztalok - mondja megvetőleg. - Kettő foglalt - szakad ki belőlem, van még legalább hat. - Jó, akkor majd hozok az idősektől, jó? - kérdezi és arcon csap a mitképzelsztemagadrólbazdmeg nézés. 

Ó, ne fáradj, inkább a számlát kérem! Ő hangos sóhajjal (szerintem cöcögve, de ez már lehet, hogy a rosszindulat) elhalad és lamentálni kezd a pultnál az idegesítő picsáról vendégről, rólam.

Limonádét gyorsan letoltuk, hangulatot mesterségesen fenntartottk és tíz forint borravalót hagyva áthaladtunk a szomszédos Trombitás kerthelyiségébe baromi jót enni. Ott ugyan műanyagok a székek és nincs puccos pizza, de eddig minden alkalommal kedves és segítőkész pincérekkel találkoztunk. Akkor is. 

Tudom, hogy nem basztunk ki nagyon az Il Trenóval azzal, hogy nem ott költöttük el a kb. 5000 forintot, de legalább nem basztak le felmosás helyett. 

Ha minna anyját bántják, ütne, de inkább magyaráz:

kicsit gyorsabban, ha lehet, nem érek rá egész nap! - mondta olyan arccal a a pénztároslány, amiért már ökölharc jár. ha nekem mondja, talán csak magamnak puffogok, de anyámmal közölte, aki stréber, megfelelési kényszere van és mindentől zavarba jön. nem mellesleg háromszor annyi idős, mint a kiscsaj.

finom mozdulattal arrébbpakoltam anyukát és feltartva a két emberes sort (minket) röviden vázoltam a helyzetet a hölgynek, valami miatt egészen összeszedetten és higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy ütni támadt kedvem a beszéd helyett.

egy: hölgyem, ha baszogatja, zavarba jön és még később szabadul. kettő: ki maga, hogy ha mást nem is, a kort sem tiszteli? lehet menstruálni, haragudni a főnökre, gyűlölni a világot, de ne egy (láthatóan jól szituált és kifejezetten udvarias) idösődő nőn igyekezzen ezt leverni, sőt, a vásárlón egyáltalán ne.

itt tarthattam körülbelül, amikor a csaj annyit makogott, hoyg a főnöke nem örül, ha húzza az időt.

felajánlottam neki, hogy megtárgyalom a főnökkel is a dolgot, egyúttal jeleztem, hogy talán jobban jár, ha kettőnk (hármunk) között marad. 

az anyám bőven megdolgozott azért a pénzért, amit itt akar elkölteni. maga azért dolgozik éppen, hogy később elverje valahol, elvárva, hogy pofázás nélkül kiszolgálják. lehet utálni, hogy lassan bogarássza ki az aprót - az ön kérésére -, és azért is, mert egyértelműen jobban öltözik önnél. ebből, ha gondolkodna, arra következtethetne, hogy valószínűleg jobb állása volt neki, mint most magának, de azért az állásért tanult, dolgozott és véletlenül tudom, hogy nem volt paraszt azokkal, akikkel munka közben találkozott. 

higgye el, drága, mosolyogni kevesebb energia, mint minden nap gyűlölettel kelni. 

még mondtam volna, de a sorba időközben beállt egy ötvenes úr, aki ugyan kéjes vigyorral hallgatta a monológot, de mivel anyám nevelt és emiatt túl udvarias lettem, nem akartam feltartani.

bicskanyitogató kedvességgel megköszöntem a visszajárót és kifelé menet igyekeztem lenyugodni, mert tudtam, hogy anyám kéztördelve vár a kijáratnál. kocsiba be, édesanyát megkérdezem, minden rendben van-e. könnyes a szeme. én marha - gondolom - ezen fog pörögni, nem fog tudni aludni, felmegy a vérnyomása, minek jár a szám?

anyuka elcsukló hangon: megvédtél. köszönöm. 

Balesetet csak a lakóhelyünkön szenvedjünk vagy legalább könyörögjünk az életünkért. Zümm esete az ügyeleteken.

Valamikor késő este 2010-ben, modern korban, modern emberek közt. Na, ja. Törésgyanús láb egy fiatal srácnál. Jó, ő is hülye, mert úgy gondolja, ráér ezt megnézetni másnap. A másnap sosem jó. Nehezen, de megérti, értemegyünk, döcög és kattog az apámtól kölcsönkért, szülést is beindító ugrálással közlekedő kisbusz.

Telefon az internet szerint ügyeletes kórháznak. Remek, a balesettől több, az otthonunktól azonban pár perc távolságra fekvő kórház - ami nem utolsó jelen esetben, hiszen valószínűleg új lakót kapunk az éjszakára, és nem biztos, hogy saját lábán fog meglátogatni bennünket a vizsgálat után - kedves telefonos emberkéje megnyugtat bennünket, vihetjük azonnal a fiatalt. Száguldunk, amennyire a kisbusz engedi (semennyire,de örülünk a haladásnak). 

Fiatalember lába valóban érdekes formát öltött, ha nem fájna neki, gyurmázni lehetne vele. De fáj. Szemétség. Érkezés a kórházba, a központban már nem a kedves telefonos hang birtokosa vár bennünket. Igazából senki nem várt bennünket, sőt. 

 - A baleset hol történt?

 - A tizenegyedik kerületben.

 - Akkor minek jöttek ide?

 - Mert a telefonban azt mondták, működik itt ma éjjel az ügyelet, és jöhetünk, emellett itt lakunk 2 percre.

 - Ha a tizenegyedik kerületben történt a baleset, nem tudunk mit kezdeni a beteggel.

 - Akkor a tizennegyedik kerületben történt a baleset, csak rosszul ejtettük.

 - A betegnek hol van bejelentett lakhelye?

 - Mezőtúron.

 - Akkor mit keresnek itt?

 - Pesten élünk. Mi a tizennegyedik kerületbe vagyunk bejelentve, de a beteg egyetemista, és vidékről származik.

 - Az minket nem érdekel, nem tartozik ide a beteg, menjenek máshová.

 - Attól mert valaki vidéki, és itt szenved balesetet, maguk szerint akár meg is dögölhet? - na, jó, ez tényleg nem kedves hangvételben hangzott el.

 - Kivételesen megkérdezzük a doktor urat, mit lehet ilyenkor tenni.

Néhány lépést sétálva a doktor úr szobájában elhangzik a történet a recepciós előadásában, majd nyitott ajtó mellett, jól érthetően a doktor úr válasza:

 - Ha nem könyörög az életéért, küldje el.

A recepciós a stíluson enyhén változtatva közölte, hogy a második kerületbe kell elvinnünk a beteget - aki addigra már csak segítséggel tudott egy lábon ugrálva mozgásnak nem nevezhető valamit csinálni.

Budapest, nemrég felújított kórház 2010-ben. Este 11-kor indultunk lábszármentő utunkra. Hajnali háromra már otthon is voltunk. Köszönjük a segítséget.