"Régi" anyák nosztalgikus mondásai már voltak, most az elmúlt hetek (tényleg hetek, mert az évek nem férnének bele egy blogba sem) néhány ijesztő nevelési vakvágányaiból jön egy pár:

Balaton, öt éves kissrác a szüleivel nyaral. Labdázik, nem hangos, örül. Majd az anyjától igyekszik némi vattacukrot kikunyerálni. Anya: most már csöndesedjél és szavadat ne halljam, nem szórakozni jöttünk! (alig hallhatóan böffen fel a kérdés: akkor miért?)

Háromikres anya tízéves lányának: ne legyél hülye, ha már szép nem vagy! (pff. nincs érv. csak randa szavak tolulnak).

Játszótéri közjáték: kétéves elesik, alig nyafog miatta. Anya: na, remélem tudod, hogy ezzel vége a játszásnak. Megyünk haza, elegem van. (miből? hogy még nem tud biztonságosan állni?)

Mindhárom esetben jól szituált, ún. értelmiségi szülőkről beszélünk. Ijesztő.