agyarok

Küldtek az iskoláknak könnyített Himnuszt énekelni az Oktatási Hivatalból. Férfikar énekli, többször meghallgattam, mert hisztérikus vagyok és nem akartam elsőre lecsapni rá. De még mindig nem értem, hogy minek.

Elég jól eléldegéltünk a régin. A mostani iskolások is ugyanolyan aranyosan (és persze sokszor hamisan) éneklik, mint anyáink kicsiként. Most meg leegyszerűsítik? És akkor majd csak csökkentett üzemmódban lehet meghatódni akkor is, ha egy magyar nyer az olimpián és lejátszák a butított verziót? És miért csak pasik éneklik a felvételen? Talán, mert ha nők is énekelnék, akkor lehetne hallani, hogy semmivel nem könnyebb így kiénekelni csak a hajlítások - amiket a botfülűek úgyis elhagynak - nincsenek benne? Menniybe került ez az egész? Ki írta át? Mennyit kapott érte? Ki találta ki? És majd át is nevezik?

Annyira szeretném, ha valaki jönne, aki ért a zenéhez és elmagyarázná, hogy miért kellett ez.

A piacon vásárolni jó. Natasa tapasztalatai szerint főleg a vidéki piacokon jó, mert Budapesten már elmúlt a kofa-hangulat. Beszólnak, ha kóstolnál, érintenél vagy csak kérdezel. Elkezdődött a piaci futószalag?

Gyerekkorom óta piacmán vagyok. Anyám szerint kétévesen már nem lehetett elrángatni a halas akváriumtól, ahol "beszélgettem" a halakkal és persze meg akartam őket menteni - akkor úgy gondoltam, hogy a pontyok megmentésére a legalkalmasabb a kádunk, anyám nem értett egyet.

Persze a rohanó világ, elhúzódó munkaidő, ilyenek vannak ma már ugye, szinte felüdülés a piaci válogatás néha. Színek, szagok, emberek, a halakat meg már nem abajgatom. Ami viszont nem jó, az az, hogy az árusok alig várják, hogy megszabaduljanak tőled - tisztelet a kivételnek persze. Ezt megérteni lehet, ők is ebből élnek, naná, de ha egyedüliként kérdezel, ne vágjon pofákat és mondja el, hogy honnan származik az alma vagy mikor vágták a malacot. Szerintem.

Valahogy a Fény utcai van a leginkább a bögyömben, lehet, hogy csak azért, mert oda járok a legtöbbször. Vannak helyes nénikék, látszólag háztájra szakosodva és persze udvarol néhány hentes anyukámnak, ami külön büszkeséggel tölt el és naná, hogy minig náluk kell vásárolni.

Az viszont, hogy - egyébként a földszinti, mozgóképcsőtől jobbra levő hentes - beszól, amikor megkérdezem, hogy megkóstolhatnék-e a töpörtyűből egy csipetnyit, nem öröm már. Nem azért van ott - morogja - majd mindenkit megkínálok, mi? - ja, nem kell, kösz. Nem baj, a töpörtyű hízlal, igyekszem nyugtatni a kedélyeket és túllépni az induló hisztin. Kérek inkább zöldség-gyümölcsöt.

Hajlamos vagyok a szükségesnél több zöldséget vásárolni, mert elbűvöl a választék és kell, minden kell. Így a fizetésnél általában már teli kosárral nyomulok és akár jelentős összeget is otthagyok (amit később persze megbánok, mert mi a toszt kezdek a hat kiló mindenfélével, nem mellesleg baromi nehéz hazavinni).

Múlt héten ennek ellenére már legalább negyedszer fordult elő, hogy visszapakoltam mindent és puffogva közlekedtem át a háztájis nénikhez, akik legalább örülnek, ha valaki szól hozzájuk. Mert a zöldségesek is - amennyiben éppen nem udvarolnak, sokkal kevésbé elegánsan, mint a hentes anyámnak - beszólnak. Elvárják, hogy szedj magadnak, de csak abból, amiből ők akarják.

A narancs péládul kifejezetten tilos. A paradicsom is. Megfogni sem szabad. (naná, hogy nem, mert akkor rájössz, hogy löttyedt vagy túl kemény). Az álmagyarázat szerint a sárga vonal mögött már az ő felségterületük, de ne nyúlj hozzá, hogy képzeled már. A vidámság (nem az) az az egészben, hogy minden pult előtt sárga vonal van, ergó semihez nem nyúlhatnál, ha viszont megkéred, hogy akkor mindenből szedjen ő, bepipul és elküld melegebb éghajlatra.

Jó, persze vidéken még mindig jobb, de budapestiként baromi ritkán lehet bepiacozni mondjuk Szentesen vagy Celdömölkön.

Lesz valaha olyan, hogy az eladók/kofák érezhetően a vásárlóért vannak vagy legalább nem küldenek el a vérbe? Vagy már mindegy, mert a piacozás outban van és hozzá kell szokni a hiperekben már fel sem vett futószalag-érzéshez? Szeretném vissza a régi piacokat Budapestre is. Nagyon.

ott a sárga vonal. kép innen. 

annyira köszönném, ha tudnám, hogy ki ő.

eredeti bejegyzés innen. 

én és sokan az ismerőseim közül az iskolai étkezdékben szocializálódott és így vált ellenállóvá a különféle baktériumokkal szemben. sokan, sokfélét találtunk a levesben, főzelékben stb. 

a legmeghökkentőbb mégis egy kezelt buszjegy fele volt a puncsos minyonomban úgy 88 körül.

kinek mi?

Kompóték 42 forintos számlát kaptak a nem működő benzinkút töltőpisztolyának megemeléséért:

Az M5-ösre való felhajtás előtt, benzint és autópályamatricát szerezni, betértünk a Gyáli úti benzinkútra (OMV). A társaság vidám volt, nem nagyon figyeltünk, hogy melyik kúthoz állunk be, nem is zavartunk senkit, tök üres volt ugyanis. Motor leállít, 95-ös pisztoly felemel, hopp, rajta van a szöveg, hogy nem működik. Nem baj, vihogva faroltunk egy másik kúthoz, ahol megtankoltunk a verdát. 

A pénztárnál kértünk még matricát is, amikor a lány a pult mögül elénk tolt még egy kinyomtatott számlát 42 forintról, mondván: ez a másik próbálkozásért. 

A mosoly hirtelen fagyott az arcunkra. Értetlenkedésünkre tudomásunkra hozták, hogy igen, annak ellenére is ki kell egyenlíteni ezt a számlát is, hogy a pisztoly "ravaszát" meg sem érintettük. Mélyen sajnálkoztunk, hogy már megtöltöttük az autót és kénytelenek vagyunk jelentős összeget otthagyni (plusz 42 forintot ugye). A kérünk-e áfás számlát kérdésre félkomolyan megjegyeztük, hogy csak a 42-ről írjanak, de inkább szabadultunk volna, úgyhogy letettünk az időhúzásról.

A kérdések, amik felmerültek: 

Vajon minden egyes pisztolyfelemelés 42-be kerül az OMV-nél?

Netán minden literre rádobnak ennyit?

A benzingőz kerülhetett ennyibe, amit felszabadítottunk azzal, hogy megemeltük a pisztolyt?

Miért nem figyelünk jobban és miért nem vettük észre a feliratot a pisztolyon, mielőtt leemeltük?

stb.