És apáink, persze. Miket hallottunk a szájukból sokan? Azon kívül ugyanis, hogy a hetvenes-nyolcvanas években egyenjátékokkal, egyenmackóban játszottunk, a szülők előszeretettel szórakoztattak - nyilván a saját szülőktől tanult - nevelési célzatú szónoklatokkal. Ki hallotta a következőket?

Amíg az én házamban élsz és az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit mondok.

Én halálba dolgozom magam, elegem van a cselédségből.

Feláldoztam értetek az életemet.

A lelkemet kiteszem neked, te meg hálátlan vagy.

Etiópiában éheznek, te meg nem eszed meg a kirántott húst.

Ha kimész azon az ajtón, többet ne számíts semmi jóra!

Bezzeg az én időmben...

Mik vannak még?

(természetesen az én anyukám SOHA nem mondott ilyeneket. höhö.)