Hanna igyekezett nevetni az Új Színház frissen kinevezett igazgatójának pályázatán. Keserű lett a vége.

"Úgy indultam neki, hogy majd szemezgetek Dörner György pályázatából. A „kedvenceimet”, hogy vihogjak-zokogjak a megfogalmazáson, de egy idő után azt vettem észre, hogy szinte az egész szöveget másolnám, ami akár a plágium vádját is felvethetné, ezért csak ajánlom olvasásra és egy kétségbeesetten kérem, hogy segítsenek megérteni, miért fröcsög, sokszor gyakorlati koncepció vázolása nélkül.

Tárgyi tévedés is akad benne. Nem jártam mélységében utána (nem vágyom színházigazgatói posztra), hogy melyik darabot és hol játsszák, de elég volt beütnöm Sütő András nevét ahhoz, hogy kiderüljön, nem igaz, amit Dörner ír: „Sütő,  Páskándi,  Tomcsa Sándor és a többiek  drámái kiszorultak még a határon  túli magyar színházak műsorából  is.”

Egerben éppen pénteken (dicséretesen) ment a Káin és Ábel.  

Nem részletezem tovább. Inkább csak sajnálom, hogy Dörner György nem élt a lehetőséggel és nem vágta ki a rezet egy pályázattal, amibe nem ennyire könnyű belekötni. (Nem Márta István mellett vagy ellen születtek az indulataim.)

A végére valami pozitívum is. Ez például menő lenne: „a műsortervben szerepeltetett szerzők művei általában  német és angol nyelvre le vannak  fordítva. Szorgalmazni fogom a magyar nemzeti  dráma  megjelenését; feliratozás segítségével európai fesztiválokon.” (igaz, ennek részleteinek és az ehhez szükséges technikai eszközöknek leírásával, azok beszerzésének lehetőségeivel nem vergődött pályázatában Dörner.)

És ha még mindig olvasnának, itt is van mit."