agyarok

Dó még szülés előtt nosztalgiázott egyet az orvos és a védőnő idiotizmusán:

A Margit kórház esik hozzánk a legközelebb, a választott nekem jutó orvos éppen nem volt bent a 12. héten, de P. doktor evállalta az ultrahangot. Mikor elkezdte abajgatni a hasamat, megkérdezte, hogy mit szeretnénk, lányt vagy fiút. Őszinte ember vagyok, úgyhogy bevallottam, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, mert gyereket szeretnénk, nem fiút vagy lányt. Az úr dünnyögött egy kicsit, majd közölte (nem viccesen, teljesen komolyan): hááát, nem tudom, hogy ezt gyereknek lehet-e nevezni, ugyanis lány.

Mivel az orvosom úgyis más, egyébként meg pár nap múlva megszületik a FIAM, nem ragoznám tovább, bár, ha nem kezdő kismama vagyok és megszeppent, talán megkérdezem, hogy vajon a nagytiszteletű orvos vajon kitől született és ha anyától, amire elég komolya az esély, akkor vajon őt sem tartja-e embernek, "csak" nőnek.

A sorozatban második sokk a védőnő egyik előadása volt. Hat nő és néhány elfogódott kispapa halgatta végig ugyanis a hosszú percekig tartó kirohanást arról, hogy a császár - úgy egyáltalán a császár, nem a tervezett - mennyire ostoba és felelőtlen és veszélyes és még ki tudja, milyen dolog. Soha, senki ne is gondolkodjon az ő körzetében arról, hogy császárral szül, mert neki megvan a véleménye azokról a nőkről, akik a szülés szentségét megbecstelenítik. Majd hosszan ecsetelte a lehetséges kockázatokat. (Nem, nem szeretném, ha császároznának, de nem szeretnék rettegni sem attól, hogy adott esetben ez történjen.)

Nem sokkal később egy minimál vizsgálat után - eredmény még nem is volt - komolyan leült velünk beszélni arról, hogy akkor most, hogy ez a vizsgálat nem fog sikerülni, gondolkozzunk el azon, hogy mennyire sérült gyereket vagyunk hajlandóak bevállalni.

Azt hiszem, akkor lettem kezdő, romantikus álmokat ringató kismamából mindenre felkészült és tüskés könyvmoly, aki nem hagyja, hogy ijedtében elvetéljen. (itt szeretném megköszönni a leendő apának, hogy tartotta bennem a lelket és elősegítette ezt a folyamatot).

Márton szerencsére makk egészséges, lehet, hogy császárral fog megérkezni, de talán nem is baj, mert mégiscsak "gyerekünk" lesz. 

Borka anyja ijesztő tapasztalatai az újszülött szobán. Anyuka, akit a Való Világ jobban érdekel, mint a szülés és apuka, aki nem hajlandó vizet hozni frissen szült arájának.

2011. február vége, budapesti kórház egyik újszülött szobája. már egy napja kettesben éldegélek a kétnapos lánykával, amikor szobatársat kapok a kicsit zilált anyuka és kedves hajasbabája személyében. kicsit zilált anyuka nem sokat érdeklődött a szüléssel és a gyermekággyal kapcsolatban. már eleve furcsállom, hogy szülés után tangában próbál pihenni, dehát ő tudja, én nyilván nem szólok bele. néhány óra múlva, mikor a fehér kórházi lepedője szenvedélyes piros színt ölt, zavartan kérdezi tőlem:

- te is véreztél szülés után?

értetlenség és sajnálat kavarog bennem... kedvesen magyarázom el neki, hogy mindenki vérzik szülés után, ez természetes, és pár hétig el fog tartani. sajnálom. nincs egy barátja vagy nő családtagja vagy normális orvosa, aki mesélt volna neki a gyermekágyról?? szegényke... és akkor belém hasít a düh és a bazzeg is...könyvek, internet.. mégiscsak volt 9 hónapja felkészülni. egy újszülöttről van szó, aki teljesen kiszolgáltatott, és semminek nem nézett utána. hogy lehet ez?

a kedves szülésznő felhívja a figyelmét, hogy sok-sok liter vizet igyon, kell a pótlás, hogy beinduljon a tejtermelés. újdonsült anyuka nem készült folyadékkal, egy korttyal sem. még poharat sem hozott magával. tényleg nem segíthet neki senki. de ő sem segített magán. fórumok százain megtalálhatta volna, miket vigyen magával a kórházba...ismét kedvesen felajánlok neki ásványvizet, poharat, de továbbra is zavartan elutasítja. hívja a férjét: 

 - kicsim, rengeteg vizet kéne innom, hogy a tej beinduljon a babának, és pisilni se tudtam még, ha nem sikerül 1-2 órán belül, megkatétereznek. (a telefonbeszélgetés előtt tőlem kérdezte meg, mi az a katéterezés..nem tetszett neki, mikor elmeséltem..)

 - honnan a fa**omból szerezzek én szombat délután vizet neked? - szűrődött ki a nem csendes válasz a telefonból.

 - biztos van a kórházban is büfé. kérlek, hozz nekem!

 - ne szivass már, már rég elindultam haza, majd holnap viszek be neked.

ezmiez?? ilyen nincs. van. hogy? nem értem. 

szerencsére néhány órán belül megérkezett kicsit zilált anyuka vízszállítmánya. bízom benne, hogy csak az apukában is dúló hormonok viselkedtek így. mert különben..szegény babácska...

 beesteledett. lefekvés előtti utolsó telefonhívás. kicsit zilált anyuka hívja immáron kellően mámoros apukát. az első kérdés: 

- mesélj már, mi történt a való világban? ki esett ki? 

atyagatyaaaaa, én ezt téééényleg nem hiszem el. most szült és a való világ után érdeklődik. bazzeg. 

kicsit zilált anyuka egyik telefonhívás során sem fogja vissza magát. nem hinném, hogy eszébe jut, hogy kisbabák és pihenésre vágyó anyukák veszik őt körül. kiabál. hangosan panaszkodik minden telefonálónak. idegesít. holnap délelőtt hazamegyek. végre.