A piacon vásárolni jó. Natasa tapasztalatai szerint főleg a vidéki piacokon jó, mert Budapesten már elmúlt a kofa-hangulat. Beszólnak, ha kóstolnál, érintenél vagy csak kérdezel. Elkezdődött a piaci futószalag?

Gyerekkorom óta piacmán vagyok. Anyám szerint kétévesen már nem lehetett elrángatni a halas akváriumtól, ahol "beszélgettem" a halakkal és persze meg akartam őket menteni - akkor úgy gondoltam, hogy a pontyok megmentésére a legalkalmasabb a kádunk, anyám nem értett egyet.

Persze a rohanó világ, elhúzódó munkaidő, ilyenek vannak ma már ugye, szinte felüdülés a piaci válogatás néha. Színek, szagok, emberek, a halakat meg már nem abajgatom. Ami viszont nem jó, az az, hogy az árusok alig várják, hogy megszabaduljanak tőled - tisztelet a kivételnek persze. Ezt megérteni lehet, ők is ebből élnek, naná, de ha egyedüliként kérdezel, ne vágjon pofákat és mondja el, hogy honnan származik az alma vagy mikor vágták a malacot. Szerintem.

Valahogy a Fény utcai van a leginkább a bögyömben, lehet, hogy csak azért, mert oda járok a legtöbbször. Vannak helyes nénikék, látszólag háztájra szakosodva és persze udvarol néhány hentes anyukámnak, ami külön büszkeséggel tölt el és naná, hogy minig náluk kell vásárolni.

Az viszont, hogy - egyébként a földszinti, mozgóképcsőtől jobbra levő hentes - beszól, amikor megkérdezem, hogy megkóstolhatnék-e a töpörtyűből egy csipetnyit, nem öröm már. Nem azért van ott - morogja - majd mindenkit megkínálok, mi? - ja, nem kell, kösz. Nem baj, a töpörtyű hízlal, igyekszem nyugtatni a kedélyeket és túllépni az induló hisztin. Kérek inkább zöldség-gyümölcsöt.

Hajlamos vagyok a szükségesnél több zöldséget vásárolni, mert elbűvöl a választék és kell, minden kell. Így a fizetésnél általában már teli kosárral nyomulok és akár jelentős összeget is otthagyok (amit később persze megbánok, mert mi a toszt kezdek a hat kiló mindenfélével, nem mellesleg baromi nehéz hazavinni).

Múlt héten ennek ellenére már legalább negyedszer fordult elő, hogy visszapakoltam mindent és puffogva közlekedtem át a háztájis nénikhez, akik legalább örülnek, ha valaki szól hozzájuk. Mert a zöldségesek is - amennyiben éppen nem udvarolnak, sokkal kevésbé elegánsan, mint a hentes anyámnak - beszólnak. Elvárják, hogy szedj magadnak, de csak abból, amiből ők akarják.

A narancs péládul kifejezetten tilos. A paradicsom is. Megfogni sem szabad. (naná, hogy nem, mert akkor rájössz, hogy löttyedt vagy túl kemény). Az álmagyarázat szerint a sárga vonal mögött már az ő felségterületük, de ne nyúlj hozzá, hogy képzeled már. A vidámság (nem az) az az egészben, hogy minden pult előtt sárga vonal van, ergó semihez nem nyúlhatnál, ha viszont megkéred, hogy akkor mindenből szedjen ő, bepipul és elküld melegebb éghajlatra.

Jó, persze vidéken még mindig jobb, de budapestiként baromi ritkán lehet bepiacozni mondjuk Szentesen vagy Celdömölkön.

Lesz valaha olyan, hogy az eladók/kofák érezhetően a vásárlóért vannak vagy legalább nem küldenek el a vérbe? Vagy már mindegy, mert a piacozás outban van és hozzá kell szokni a hiperekben már fel sem vett futószalag-érzéshez? Szeretném vissza a régi piacokat Budapestre is. Nagyon.

ott a sárga vonal. kép innen.