agyarok

Nemoké berágott a közteresekre. Ja, nem, hanem a Tescóra. Azaz a büntetésekre. Na jó, a rendszerre. 

Tegyük fel, hogy kicsit ráállok két kerékkel a fűre, itt a munkahelyemnél. Kedvenc állataim, a hiénák (köztereseknek álcázzák magukat, de ez csak megtévesztés) azonnal megbüntetnek. A büntetésem 30 ezer forint, ami a havi jövedelmem jelentősen nagyobb része, mint...
"1,2 millióra büntették a Tescót egerek és romlott élelmiszer miatt"
Lejárt szavatosságú élelmiszerek, egér és egérszar a pékségnél meg a nemtökmindegyhol? Szóval a Tesco ha úgy vesszük aprópénzért beleszarhat a zsömlémbe.
Remek. De miért is jó az nekünk, magyaroknak, ha megsimogatjuk a kis buksijukat sokadszor, és egy ejnyebejnyés paskolással szemet hunyunk az ilyenek felett?
Segítsetek rájönnöm.

Ui.: Az megvan, hogy egy rosszul megválasztott 12-es karika miatt mennyit kap egy médium? Nem a jogosságokat firtatom, hanem az arányokat...

A piacon vásárolni jó. Natasa tapasztalatai szerint főleg a vidéki piacokon jó, mert Budapesten már elmúlt a kofa-hangulat. Beszólnak, ha kóstolnál, érintenél vagy csak kérdezel. Elkezdődött a piaci futószalag?

Gyerekkorom óta piacmán vagyok. Anyám szerint kétévesen már nem lehetett elrángatni a halas akváriumtól, ahol "beszélgettem" a halakkal és persze meg akartam őket menteni - akkor úgy gondoltam, hogy a pontyok megmentésére a legalkalmasabb a kádunk, anyám nem értett egyet.

Persze a rohanó világ, elhúzódó munkaidő, ilyenek vannak ma már ugye, szinte felüdülés a piaci válogatás néha. Színek, szagok, emberek, a halakat meg már nem abajgatom. Ami viszont nem jó, az az, hogy az árusok alig várják, hogy megszabaduljanak tőled - tisztelet a kivételnek persze. Ezt megérteni lehet, ők is ebből élnek, naná, de ha egyedüliként kérdezel, ne vágjon pofákat és mondja el, hogy honnan származik az alma vagy mikor vágták a malacot. Szerintem.

Valahogy a Fény utcai van a leginkább a bögyömben, lehet, hogy csak azért, mert oda járok a legtöbbször. Vannak helyes nénikék, látszólag háztájra szakosodva és persze udvarol néhány hentes anyukámnak, ami külön büszkeséggel tölt el és naná, hogy minig náluk kell vásárolni.

Az viszont, hogy - egyébként a földszinti, mozgóképcsőtől jobbra levő hentes - beszól, amikor megkérdezem, hogy megkóstolhatnék-e a töpörtyűből egy csipetnyit, nem öröm már. Nem azért van ott - morogja - majd mindenkit megkínálok, mi? - ja, nem kell, kösz. Nem baj, a töpörtyű hízlal, igyekszem nyugtatni a kedélyeket és túllépni az induló hisztin. Kérek inkább zöldség-gyümölcsöt.

Hajlamos vagyok a szükségesnél több zöldséget vásárolni, mert elbűvöl a választék és kell, minden kell. Így a fizetésnél általában már teli kosárral nyomulok és akár jelentős összeget is otthagyok (amit később persze megbánok, mert mi a toszt kezdek a hat kiló mindenfélével, nem mellesleg baromi nehéz hazavinni).

Múlt héten ennek ellenére már legalább negyedszer fordult elő, hogy visszapakoltam mindent és puffogva közlekedtem át a háztájis nénikhez, akik legalább örülnek, ha valaki szól hozzájuk. Mert a zöldségesek is - amennyiben éppen nem udvarolnak, sokkal kevésbé elegánsan, mint a hentes anyámnak - beszólnak. Elvárják, hogy szedj magadnak, de csak abból, amiből ők akarják.

A narancs péládul kifejezetten tilos. A paradicsom is. Megfogni sem szabad. (naná, hogy nem, mert akkor rájössz, hogy löttyedt vagy túl kemény). Az álmagyarázat szerint a sárga vonal mögött már az ő felségterületük, de ne nyúlj hozzá, hogy képzeled már. A vidámság (nem az) az az egészben, hogy minden pult előtt sárga vonal van, ergó semihez nem nyúlhatnál, ha viszont megkéred, hogy akkor mindenből szedjen ő, bepipul és elküld melegebb éghajlatra.

Jó, persze vidéken még mindig jobb, de budapestiként baromi ritkán lehet bepiacozni mondjuk Szentesen vagy Celdömölkön.

Lesz valaha olyan, hogy az eladók/kofák érezhetően a vásárlóért vannak vagy legalább nem küldenek el a vérbe? Vagy már mindegy, mert a piacozás outban van és hozzá kell szokni a hiperekben már fel sem vett futószalag-érzéshez? Szeretném vissza a régi piacokat Budapestre is. Nagyon.

ott a sárga vonal. kép innen. 

Ha minna anyját bántják, ütne, de inkább magyaráz:

kicsit gyorsabban, ha lehet, nem érek rá egész nap! - mondta olyan arccal a a pénztároslány, amiért már ökölharc jár. ha nekem mondja, talán csak magamnak puffogok, de anyámmal közölte, aki stréber, megfelelési kényszere van és mindentől zavarba jön. nem mellesleg háromszor annyi idős, mint a kiscsaj.

finom mozdulattal arrébbpakoltam anyukát és feltartva a két emberes sort (minket) röviden vázoltam a helyzetet a hölgynek, valami miatt egészen összeszedetten és higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy ütni támadt kedvem a beszéd helyett.

egy: hölgyem, ha baszogatja, zavarba jön és még később szabadul. kettő: ki maga, hogy ha mást nem is, a kort sem tiszteli? lehet menstruálni, haragudni a főnökre, gyűlölni a világot, de ne egy (láthatóan jól szituált és kifejezetten udvarias) idösődő nőn igyekezzen ezt leverni, sőt, a vásárlón egyáltalán ne.

itt tarthattam körülbelül, amikor a csaj annyit makogott, hoyg a főnöke nem örül, ha húzza az időt.

felajánlottam neki, hogy megtárgyalom a főnökkel is a dolgot, egyúttal jeleztem, hogy talán jobban jár, ha kettőnk (hármunk) között marad. 

az anyám bőven megdolgozott azért a pénzért, amit itt akar elkölteni. maga azért dolgozik éppen, hogy később elverje valahol, elvárva, hogy pofázás nélkül kiszolgálják. lehet utálni, hogy lassan bogarássza ki az aprót - az ön kérésére -, és azért is, mert egyértelműen jobban öltözik önnél. ebből, ha gondolkodna, arra következtethetne, hogy valószínűleg jobb állása volt neki, mint most magának, de azért az állásért tanult, dolgozott és véletlenül tudom, hogy nem volt paraszt azokkal, akikkel munka közben találkozott. 

higgye el, drága, mosolyogni kevesebb energia, mint minden nap gyűlölettel kelni. 

még mondtam volna, de a sorba időközben beállt egy ötvenes úr, aki ugyan kéjes vigyorral hallgatta a monológot, de mivel anyám nevelt és emiatt túl udvarias lettem, nem akartam feltartani.

bicskanyitogató kedvességgel megköszöntem a visszajárót és kifelé menet igyekeztem lenyugodni, mert tudtam, hogy anyám kéztördelve vár a kijáratnál. kocsiba be, édesanyát megkérdezem, minden rendben van-e. könnyes a szeme. én marha - gondolom - ezen fog pörögni, nem fog tudni aludni, felmegy a vérnyomása, minek jár a szám?

anyuka elcsukló hangon: megvédtél. köszönöm.