a bor jó. a magyar bor nagyon jó. jó magyar borászoktól bort kóstolni rafinált kéj. lehetne.

Etyek ráadásul vidám hely, csak sétálni is érdemes. saját idiotizmusomnak tudom be csak, hogy idén voltam először a faluban. ráadásul éppen a borfesztiválon. és mert a borászok azt mondják, ez a legbarátibb fesztivál az összes közül, szinte szégyellem bevallani, hogy az első tíz percben majdnem visszafordultam és a vérbe kívántam az egész pereputtyot. a szülőket viszont mulatni hoztam, mulatni is fognak, ha addig élnek is.

az, hogy Etyeket nem lehet autóval megközelíteni ilyenkor, még érthető is. a parkolásra alkalmatlan kialakított parkoló még a régi szigetes romantikát is visszahozhatja. az már kevésbé, hogy a parkolási díj 700 forint. ezért ugyan a sofőr (a sofőr, bázz, akire a fesztivál kijáratánál már várnak a rend éber őrei) utazhat a faluba szállító buszon oda és vissza (odafelé kínosan józan voltam, úgyhogy meg mernék esküdni, hogy a buszút nem volt két kilométer sem). a további utasoknak felnőttenként még hétszázat le kell pengetni a buszért. itt szolídan nyekeregtem már, de mert csakazértsembaszomelanegativizmusommalazestét, csak kicsit lamentáltam.

megérkezés, örülés, igyunk, együnk, jó lesz. kell jegy, abból lesz a bor. nem jegy van, kártya van. nem baj, veszek kártyát. okosak, hogy kitalálták, más fesztiválon is használhatom majd (melyikeken? miért nem az összesen? mi van, ha elhagyom? mennyit akarok költeni? stb., de mindegy, mulatunk, ugye) kártya ezer. oké. kell rá pénz is. oké. mi van, ha nem iszom le? semmi, idd le holnap! - jön a válasz. nem jövök holnap. akkor ma idd le! logikus, de mennyit?mi van, ha nem tudom leinni vagy nem akarom? visszakapom a rátett pénzt? nem. felhasználhatom a további fesztiválokon, amiket nem tudom, hogy micsodák és hogy megyek-e egyáltalán? nem. akkor, eszerint, ha van rajta, akár jelentős összeg is és mondjuk mert balfasz vagyok, berúgok két decitől, akkor baszhatom? igen.

itt már hazamentem volna, de a szülők elég cukin fogyasztották a töki pompost a padon és örültek, hogy mulatunk, úgyhogy fogszívva és az ismerős borászok üvegeseire gondolva kipengettem némi kápét és kértem a poharat. na, az nincs már. ja, de van. három. annyit kérek. oké, nyolcszáz darabja. picsafasz - csúszott ki, pedig nem akartam. mi van? aha, annyi. nem kérek. iszom, bazdmeg kézből. és miért csak három van? mert hétkor már be kellett volna zárnunk az infósátrat, addig vagyunk hivatalosan. mifasz? 

borfeszt, mulatság és az infósátrak, ahol pénzt lehet tenni a kártyára és ahol kurvadrágán poharat lehet venni, bezár. hétkor. itt már akartam picsafaszozni, de már annyi pénz volt a kártyán - amit ugye a büdös életben nem nyerek vissza, ha le nem vásárolom, hogy belül sikítva, szülőket felnyalábolva, azonnal a borászbarát felé navigálok, ott majd elköltöm, ad majd poharat vagy üveget, már leszarom, csak igyunk, menjünk haza és felejtsük el az egészet.

az a jó, hogy messze volt a borászbarát és kisétáltam a hisztit - na jó, neki még egy kicsit pampogtam - és innentől kezdve minden tökéletes volt. zseni borászok, hozzáértenek, nem néznek hülyének, kedvesek, segítőkészek, senki nincs nagyon leramatyulva, se hányás, se semmi, csak mosolygó arcok, baromi jó borokkal.

miértek:

miért (nehezen nem írom le, hogy mi a faszért, höhö) kell elkúrni az ember kedvét a lehúzással (csak a faluba jutás családonként többezer)?

miért (maf) kell egy alapvetően üdvözlendő dolgot (kártyás rendszer) barom módra átvenni?

miért kell a szerencsétlen és egyben mélységesen tiszteletreméltó borászainkat magyarázkodásra kényszeríteni egy barom helyzettel?

szégyellem magam, hogy épp a semmiről nem tehető borászoknak hisztiztem és sajnálom, hogy egy ilyen tökéletes adottságokkal rendelkező rendezvényt is sikerült elrontani a pénz kedvéért.