agyarok

Van még egy olyan nyelv, amelyikben ilyen elképesztő fordulatok élnek a köztudatban, mint a búg-baszik-ciripel? (Mielőtt leírtam volna ezt, megnéztem a google-ben, hogy nehogy beégjek azzal, hogy csak az én családom használta a kifejezést. Hát nem.)

Meg a lófasz és esti fény vagy más égtájakon: lófasz, esti fénnyel.

Mi van még? 

Igen, ez a nyugalom megzavarására alkalmas bejegyzés, de a kifogásolható szavak szerves részét képezik a magyar nyelvnek és, mint ilyenek, szerethetőek.

Ha minna anyját bántják, ütne, de inkább magyaráz:

kicsit gyorsabban, ha lehet, nem érek rá egész nap! - mondta olyan arccal a a pénztároslány, amiért már ökölharc jár. ha nekem mondja, talán csak magamnak puffogok, de anyámmal közölte, aki stréber, megfelelési kényszere van és mindentől zavarba jön. nem mellesleg háromszor annyi idős, mint a kiscsaj.

finom mozdulattal arrébbpakoltam anyukát és feltartva a két emberes sort (minket) röviden vázoltam a helyzetet a hölgynek, valami miatt egészen összeszedetten és higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy ütni támadt kedvem a beszéd helyett.

egy: hölgyem, ha baszogatja, zavarba jön és még később szabadul. kettő: ki maga, hogy ha mást nem is, a kort sem tiszteli? lehet menstruálni, haragudni a főnökre, gyűlölni a világot, de ne egy (láthatóan jól szituált és kifejezetten udvarias) idösődő nőn igyekezzen ezt leverni, sőt, a vásárlón egyáltalán ne.

itt tarthattam körülbelül, amikor a csaj annyit makogott, hoyg a főnöke nem örül, ha húzza az időt.

felajánlottam neki, hogy megtárgyalom a főnökkel is a dolgot, egyúttal jeleztem, hogy talán jobban jár, ha kettőnk (hármunk) között marad. 

az anyám bőven megdolgozott azért a pénzért, amit itt akar elkölteni. maga azért dolgozik éppen, hogy később elverje valahol, elvárva, hogy pofázás nélkül kiszolgálják. lehet utálni, hogy lassan bogarássza ki az aprót - az ön kérésére -, és azért is, mert egyértelműen jobban öltözik önnél. ebből, ha gondolkodna, arra következtethetne, hogy valószínűleg jobb állása volt neki, mint most magának, de azért az állásért tanult, dolgozott és véletlenül tudom, hogy nem volt paraszt azokkal, akikkel munka közben találkozott. 

higgye el, drága, mosolyogni kevesebb energia, mint minden nap gyűlölettel kelni. 

még mondtam volna, de a sorba időközben beállt egy ötvenes úr, aki ugyan kéjes vigyorral hallgatta a monológot, de mivel anyám nevelt és emiatt túl udvarias lettem, nem akartam feltartani.

bicskanyitogató kedvességgel megköszöntem a visszajárót és kifelé menet igyekeztem lenyugodni, mert tudtam, hogy anyám kéztördelve vár a kijáratnál. kocsiba be, édesanyát megkérdezem, minden rendben van-e. könnyes a szeme. én marha - gondolom - ezen fog pörögni, nem fog tudni aludni, felmegy a vérnyomása, minek jár a szám?

anyuka elcsukló hangon: megvédtél. köszönöm.